Az elmúlt napokban nagy vihart kavart a Floyd Mayweather Jr és csapata által gerjesztett és Manny Pacquiao ellen irányuló dopping gyanúsítási kampány, amely rossz esetben teljesen alááshatja a 2010 márciusára tervezett, és a két öklöző között létrejövő (?) összecsapást. A vádaskodás, vagy jogos követelés (Mayweather a legszigorúbb, vérvétellel is egybekötött ellenőrzést szeretné) megosztotta a szakértőket és szurkolókat is, és újra reflektorfénybe helyezte a tiltott szerek használatát egy olyan sportágban, amely eddig nem az ilyen esetekről volt hírhedt. Vagy csak nem voltunk elég figyelmesek, és "fű alatt" a szorító hősei sem olyan tiszták, mint amilyennek gondoljuk? Következő cikkünkben a teljesség igénye nélkül röviden összeszedtünk pár elhíresült dopping (gyanús) esetet az elmúlt évekből, évtizedekből.

 A korábbi P4P, azaz súlycsoportoktól független legjobbnak tartott profi öklöző, Roy Jones Jr a 2000 májusában Richard Hall ellen vívott mérkőzése után akadt fenn (?) a doppingellenőrzésen, mivel a szervezetében az androstenedione nevű teljesítményfokozót mutatták ki. Jones lebukása ellenére sem kapott büntetést, ugyanis Hall tesztje is pozitív lett, így - talán emiatt - a mérkőzés végeredményét (Jones TKO 11) változatlanul hagyták. Érdekesség, hogy eset csak évekkel később került a nyilvánosság elé, és a mai napig sokan kételkednek az állítólag közel sem megbízható teszt eredményében.

A mexikóiak élő legendája Julio Cesar Chavez hivatalosan sosem vétett a dopping szabályok ellen, nem úgy az egyik fia, Julio Jr, aki alig pár héttel ezelőtt akadt fent a rostán (legalábbis az első, "A"-próbán) a Troy Rowland elleni győztes találkozóját követően. A hivatalos tájékoztatás szerint Chavez szervezetében a furosemid nevű sportolók számára tiltott vízhajtó nyomait találták meg, amelyet vélhetőn a fogyasztás "elősegítésére" használt a mindössze 23 éves bunyós, aki 20 napot kapott a Nevadai Atlétikai Bizottság illetékeseitől arra, hogy tiszta "B"-próbát produkáljon.

Shane Mosley

karrierje csúcsán, a 2000-es évek elején többek között a félelmetes gyorsaságáról és brutális fizikumáról volt híres, majd később a hírhedt Balco-doppinglaborral hozták összefü

ggésbe, amit részben elismert, bár ő váltig állította, hogy csak legális vitaminokat kapott az orvosoktól, ellentétben azon állításokkal, amelyek szerint EPO-val és különböző - akkoriban még kimutathatatlan - szteroidokkal injekciózta magát. A rossznyelvek szerint Mosley egyenesen a Balco egyik kirakatembere volt…



Omar Nino Romero 2006 novemberében első körben többségi döntetlen bokszolt Brian

Viloriával (3 hónappal korábban pontozással már egyszer felülmúlta riválisát), de a mexikói harcos a szorítót követően az orvosi szobában sem tudott egyértelmű fölényt kiharcolni, mivel a doppingellenőrzés során a metamfetamin nevű pszichostimuláns pszichoaktív gyógyszert, pontosabban gyógyszeranyagot mutatták ki a vizeletéből. Romero ezt követően több mint másfél évig nem vívott tétmeccset.

Mi a közös Mike Tysonban és Will Grigsbyben? A kérdés természetesen költői, ugyanis amellett, hogy korábban világbajnoknak vallhatták magukat, mindketten a marihuánának köszönhetően kerülhettek fel eme közel sem dicsőséges listára. Tyson a 2000-es Golota elleni-, Grigsby pedig a 2007-es Ulises Solis elleni találkozóját követően "hasalt el", utóbbi bunyósnak ez a karrierje végét jelentette.

Pernell Whitakert minden idők egyik legjobb defenzív bunyósaként ismerik, de a zseniál

is amerikai is belesétált a csapdába, és az 1997. októberi, Andrei Pestriaev elleni összecsapása után kokaint találtak a leadott mintájában. A találkozó eredeti végeredményét (Whitaker WP) utólag törölték, és 1999 év elejéig nem húzott kesztyűt a bukott és meglehetősen problémás bajnok.

Ricardo M sosem a példás viselkedéséről volt híres, így kisebb csoda lett volna, ha a nicaraguai fenegyerek nem botlik meg dopping téren is. Mayorga az Oscar De La Hoyától 2006-ban elszenvedett kiütéses veresége után bukott le, mivel előzetesen a lasix nevű vízhajtót is segítségül hívta a felkészülés, illetve a fogyasztás során.

Fernando Vargas azon bunyósok közé tartozik, akik duplán veszítettek: miután 2002-ben a 11. menetben kikapott De La Hoyától, ráadásként kiderült, hogy sztanozolol névre hallgató szteroidot is bevetette az (elmaradt) siker érdekében. Vargas a tesztek után mindent őszintén beismert, amit 100 ezer dolláros bírsággal és 9 hónapos eltiltással "honorált" az illetékes szerv, a Nevadai Atlétikai Bizottság.

Evander Holyfiled sem maradt ki a szórásból… A volt cirkáló- és nehézsúlyú világbajnok neve 2007-ben az alabamai Applied Pharmacy Services néven futó cég kuncs

aftjai között tűnt fel. Bár Holyfiled nem produkált pozitív doppingtesztet, de a tény, hogy az említett v

állalat élsportolók ellátására irányuló illegális szteroidok és az emberi növekedési hormonok fejlesztésére hegyezte ki a profilját, spekulációkra adhat okot…

Mariano Natalio Carrera-t legalább győztes mérkőzés után meszelték el… Az argentin bunyós 2006 végén TKO-val győzött Javier Castillejo felett Berlinben, és még a WBA középsúlyú vil

ágbajnoki övnek is örülhetett egy rövid ideig, de aztán a szteroidok csoportjába tartozó clenbuterol, pontosabban annak jelenléte Carrera mintáiban, lehűtötte a "civilben" több argentin öklöző (pl. Julio Pablo Chacon) edzéseit erőnléti edzőként/tanácsadóként is segítő sporto

lót. Carrera alig fél év pauza után újra bokszolhatott.

Orlando Salido a nandrolon nevű szteroiddal próbálkozott, de végül őt is utolérték, ahogy a mondásban a sánta kutyát… A Robert Guerrero elleni 2006-os IBF pehelysúlyú vilá

gbajnoki mérkőzésen egyhangú pontozással diadalmaskodott Salido, csak az a fránya teszt ne lett volna… Salidot az esetet követő 10. hónapban már újra a kötélnégyszögben láthattuk.

10 ezer dolláros büntetés és 90 napos eltiltás: ez volt a jutalma az Orlando Salidohoz hasonló

an nandrolon "fogyasztó" James Toneynak. A nagyszájú zseni ugyan legyőzte a WBA nehézsúlyú világelső John Ruizt 2005-ben, de végül idő előtt volt kénytelen megválni a díszes ereklyétől. Toney azonban 2 év múlva ismét hibázott, és a Danny Batchelder elleni összecsapás után is pozitív doppingtesztet produkált (ezúttal a boldenon és stanozolol volt a ludas), hasonlóan Batchelderhez. A két öklöző az eset után egy-egy éves eltiltást kapott.

Francois Botha sem természetes úton veszítette el IBF nehézsúlyú koronáját, miután az Axel Schultz elleni győzelmet követően kiderült, hogy - a változatosság kedvéért - ő is nandrolonnal spékelte meg a kemény tréningeket.

Vitali Klitschko

2004-ben is merte be hivatalosan, hogy korábban, amikor még kick-boxban vitézkedett, szteroidokat használt, amelyek miatt nem indulhatott az 1996-os atlantai nyári olimpia ökölvívó tornáján. A jelenlegi WBC nehézsúlyú király utólag arra hivatkozott, hogy csak a sérül lába miatt nyúlt - nem tudatosan - a tiltott szerekhez, pontosabban a figyelmetlen sportorvos írt fel rossz kúrát az ötkarikás aranyéremre pályázó ukrán sztárnak.

Timo Hoffmann sem úgy fog bevonulni a sporttörténelembe, mint az "ügyesen" doppingolók megtestesítője. A "Német Tölgy" nem elég, hogy kiütéssel veszített 2007-ben Alexander Dimitrenko ellenében a WBO nehézsúlyú interkontinentális címmérkőzésen, de még a vizeletminta sem azt mutatta (többek között szteroidot), amit a német harcos szeretett volna.

 Fernando Vargas

Forrás: http://www.profiboksz.hu/cikk.php?id=1903